Kapcsolatunkban hamar eljött az idő,mikor rájöttünk,h mi együtt képzeljük el a jövőnket,szeretnénk majd gyereket is. De én nem nagyon kezdeményeztem a beszélgetést ebben a témában,úgy gondoltam,h majd eljön ennek is az ideje. Így is lett.
Mikor Sopronba költöztünk,egyre többször gondoltunk rá,h akkor nem sokára szóba jöhet a család alapítás. Már beszélgettünk is róla,h mikor lenne aktuális.
Az alapok,amik (szerintünk) elengedhetetlenek ehhez,már megvoltak,úgymint esküvő,és házat is akkorát vettünk,h be tudjon költözni egy-két Manó is hozzánk. :) Szóval elhatároztuk,h MOST eljött ennek az ideje is!
Mivel munkám még nem volt,elgondolkodtam,h hogy nézne az ki,h elvállalok egy munkát,azután pedig nemsokára teherbe is esek. Csúnyán néznének rám,biztos elvágnám magam sok mindenki előtt,és ezt egy kisvárosban nem engedhetem meg magamnak. Na most mi legyen? - tettem fel magamban a kérdést ezerszer. Végül aztán úgy döntöttünk,h nem keresek munkát tovább,elkezdünk próbálkozni a babával.
A kevés ismerősünk közül az egyiket megkérdeztem arról,h melyik nőgyógyász orvost válasszam a városban. Meg is adta Dr. Márkus István* telefonszámát,akihez az ő felesége jár. Nem volt kétségem afelől,h jó orvosról van szó,nem kérdeztem meg mást a témában,bejelentkeztem.
Elmondtam neki,h kisbabát szeretnénk,kérdeztem,mi a teendő. Megvizsgált,majd elmondta,h ha abbahagyom a gyógyszer szedését,amit már 10 éve kezdtem el,akkor kis szünetet kell tartani,h kitisztuljon a szervezetem. Én kábé fél évre gondoltam,vártam is,h majd ezt a választ kapom,ehelyett azt mondta az orvos,h 2 hónap elegendő lesz. Jól meglepődtem,de hát ő az orvos. Viszont akkor jó hír,h nem sokat kell várni.
Kivártuk a két hónapot,ami sokkal többnek tűnt,és elkezdtünk próbálkozni. Aztán rájöttem,h az a 14-15 nap,ami kétségek között telik el,sokkal de sokkal hosszabb annál a 2 hónapnál,amit a gyógyszer miatt vártunk. Minden jelre figyeltem,h hátha most ezt meg azt azért érzem,mert esetleg terhes vagyok. De hónapok teltek el úgy,h nem estem teherbe. Orvosom úgy döntött,h közbelép,és felírta a Clostilbegyt nevű peteérést serkentő gyógyszert. Én pedig elkezdtem szedni,annak rendje és módja szerint. Peteéréskor aztán mentem hozzá,h ultrahanggal megbizonyosodjon róla,elértük e a kellő hatást. A szer működött,két pete is érett. Olyan kitörő örömmel mentem haza,tele voltam optimizmussal,h most majd biztosan sikerülni fog. Nem baj,ha mindkettőből baba lesz,bevállaljuk. Igaz,nem egyszerre szerettünk volna kettőt,de ha így lesz,az sem baj.
De nem lettem terhes...
Nem értettem. Hogy lehet ez? Szedtem a gyógyszert is, minden tőlem telhetőt megtettem. És mégsem sikerült. Eléggé magam alatt voltam,de a következő ciklusra összeszedtem magam,és újra bizakodtam. Új hónap,új esély.
De megint nem sikerült...
Ahogy teltek a hónapok egyre jobban kétségbe estem,és felmerült bennem a kérdés,h meddig lehet ezt így csinálni. De ezen nem sokat gondolkodtam,mert tudtam,h ha egy darabig nem sikerül,akkor orvosom új ötlettel fog előállni.
Már eltelt egy nyár,és még mindig nem történt semmi. De nem adtam fel,minden hónapban reménykedtem. Aztán egy októberi napon érdekesen alakult a ciklusom.Valami nem stimmelt. Ezután pár nappal már a közérzetem sem volt a régi,és elkezdtem gyanakodni. Esetleg kellene csinálni egy tesztet?
Megcsináltam,és nem akartam hinni a szememnek. Két csík jelent meg a teszten: TERHES VAGYOK... :)
*Dr. Márkus István 2012. márciusában elhunyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése