Így kezdődött minden - A kerti parti

2003. 
Ekkor ismerkedtünk meg férjemmel,Zolival,egy kerti partin. Barátnőm,Hajni rendezett akkoriban többször ilyen partit,férjével,kapcsolatuk hajnalán.

Hajnival majdnem minden nap találkoztunk,munka után beugrottam hozzá a szoláriumba. Aztán azon a tavaszon említette,h születésnapja lesz a férjének,kerti partit tartanak. Rendben,mondtam,megyek korán,segíteni az előkészületekben.

Így is tettem,salátát tépkedtem,poharakat törölgettem,asztalokat-székeket hoztunk-vittünk. Beszélgettünk,alapoztunk. :) Aztán mondja nekem a Barátosnőm,h jön Lacinak egy barátja is. "Jó,és?" "Hátcsak mondom,h jóképű,és nincs barátnője." Ja,akkor már értettem a dolgot,de mondtam Neki,h hagyjuk ezt az ismerkedősdit,én nem szeretem ezt így. "Jójó,csak nézd majd meg." "Oké,megnézem.Milyen színű haja van,barna? Legalább." "Világosbarna." "Na akkor hagyjuk is,mert nekem az nem pálya." Ennyiben maradtunk.

Majd a kerti parti közepén,az ötödik tequila után,szól Hajnikám,h gyere, Cseri. Én mentem is,szót fogadtam,és megjelent előttem az a világosbarna hajú fiatalember (aki egyébként full szőke volt),és bemutatkozott. Laci navigálta hozzám, Hajnikám férje,nem volt nagyon feltűnő,h miben is sántikálnak. :)

Azt hiszem beszéltünk is pár szót,de ebben már nem vagyok olyan biztos. (Öt tequila után miben is lehet az ember biztos? Naugye. :))

A parti folyt a maga medrében,a tequila tovább fogyott,remekül éreztük magunkat, a szőke (!) hajú fiatalember pedig nem jelezte semmivel,h tetszenék Neki,én meg nem is ismerkedni mentem.

Később aztán jött Hajni,és mondta,h tetszem Neki,csak nem mer odaülni hozzám. Nem baj,gondoltam,majd odaül,ha tényleg tetszem Neki. Oda is ült. Neki a sör hozta meg a bátorságot,és oldotta meg a nyelvét. Beszélgetni kezdtünk,Hajniról és Laciról,majd később minden más egyébről is. 

Én a kilencedik tequila után azt mondtam,h itt a vége,és onnantól alkoholmentesre váltottam.

Csak úgy folyt a szó belőlünk,az idő csak telt,Hajni és Laci egymás után dőltek ki,mi maradtunk ott a vendégekkel.

Ahogy kezdett sötétedni,a tömeg elkezdett oszlani, egyre többen indultak haza. És mivel Hajniék bent aludtak a házban,mi lettünk a nem hivatalos házigazdák. A vendégek sorban jöttek oda hozzánk,h "köszönjük a vendéglátást,jól éreztük magunkat!" :)) "Hát igazán nincs mit,gyertek máskor is!",mondtuk,ha már ilyen udvariasak voltak.

Elbúcsúztattunk mindenkit,összepakoltuk a maradék ennivalókat,üres üvegeket kidobtuk, rendet tettünk.

Mire végeztünk,Hajni felébredt,és rácsodálkozott,h nincs már itt senki. "Jól érezték magukat!"-mondtam,nehogy lelkiismeret furdalása legyen. :)

A szőke beszélgető partnerem is indulni készült,mert a város másik végében lakott. Elbúcsúztunk,miközben Ő már ölelt,mintha régóta ismertük volna már egymást. Ez egy nagyon nagy induló lökés volt nálam,meg kell mondjam.

Aztán egy kávéra hívott meg másnapra,amire nem lehetett nemet mondani...

Na ugye,h szőke...:)